Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A kutyák csoportosítása

Cikkek

Kedvtelésből tartott vagy társasági kutyák

2012.08.27

 A kedvencként tartott ebek népes csoportját főleg kis termetű kutyák alkotják, amelyek szépségük vagy szokatlan megjelenésük miatt lettek népszerűek. A kutyafajták törpéi az anyai ösztönt kiváltó gyermeket szimbolizálják, s már az antik Rómában is kedves társnak számítottak. Az egyes fajták a távoli Kínából, Tibetből származnak, míg mások az inkák és az aztékok kutyanemesítésének gyümölcsei. Tibeti spániel, Bedlington terrier,Kedvenc, Boston terrier, Dandie dinmont terrier, Cavalier king charles spániel, Skye terrier, Ausztrál selyemszőrű terrier, Lhasa apso, Brüsszeli griffon, Si-cu, Törpe schnauzer, Tibeti terrier, Bichon frisé, Kínai kopasz kutya, Csivava, Máltai selyem szőrű kutya, Mopsz, Pekingi palota kutya, Basenji, Törpe uszkár 

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: A kutyák csoportosítása | Hozzászólások: 0

Vadászkutyák

2012.08.27

 Aember észrevette, hogy a farkas-kutyák hatékonyabb érzékszerveik, gyorsaságuk, valamint ügyességük révén kiválóan alkalmazhatóak, nemcsak mint őrzővédők, de mint vadásztársak is. Ennek szellemében folyamatosan elmélyült az ember és kutya közti kapcsolat. Megkezdődött a céltudatos szelekció és a tenyésztés is. Az ember a kutyát fokozatosan „eszközévé" tette, az ősi ösztöneit korlátok közé szorította és a mai napig is ezt teszi. Az idő múlásával fokozatosan a vadászat célja is kezdett megváltozni, így nemcsak a létfenntartás eszköze volt, hanem egyre inkább a kultúrája részévé vált. A középkorhoz köthető a különböző fajta vadászkutyák tenyésztése annak függvényébe, hogy milyen vadra és milyen vadászati módokkal kívántak vadászni. Megjelentek hát a szemmel (vizuálisan) és orral (szimat alapján) vadászó fajták. Kitenyésztették a rejtőző vad felkutatására a kajtató ebeket, hajtó ebeket, valamint a sebzett vad keresésére használható fajtákat, a vérebeket. Ugyanakkor a kopókkal (hajtó ebek) párhuzamosan kialakult az agár, az agarászat. A lőfegyver vadászatban történő alkalmazása döntően hatott olyan ebek kitenyésztésére, amelyek messziről képesek jelezni a vad jelenlétét, a vadat nem űzik, hanem bevárják a vadászt, aki felrebbenti vagy kiugrasztja a rejtőző szárnyas vagy szőrmés állatokat. Ezzel megalakultak a vizslák.

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: A kutyák csoportosítása | Hozzászólások: 0

Pásztor- és terelőkutyák

2012.08.27

 Aligha vitatható, hogy kutyáink egyik legrégibb és legfontosabb tevékenysége a vadászat mellett a nyájőrzés volt. A "régi, zord időkben", amikor még az embert és háziállatait veszedelmes vadállatok és kegyetlen martalócok fenyegették, szüksége volt féktelenül bátor, erős, megvesztegethetetlen, nagy testű kutyákra. Ezeknek az ebeknek legfontosabb feladata a csorda, a nyáj, a gulya oltalmazása és terelése volt.

Hajdanában persze mindenütt óriási kiterjedésű legelők, erdőirtások és megműveletlen földek szegélyei álltak a juhászok, pásztorok rendelkezésére. A nyájakat és a csordákat általában a sok-sok völggyel tarkított hegyesebb vidékeken legeltették, míg a síkságok termékeny földjét fenntartották a korai földművelés számára. Útban a legelőre és legeltetés közben a pásztorok tartották össze a nyájat kiáltozásaikkal, ostorpattogtatásokkal, ha kellett, a terelőkutyákkal. Amikor az állatok pihentek, a pásztorkutyák körülöttük helyezkedtek el. Ezeket az ebeket több mint kétezer esztendővel ezelőtt Arisztotelész így jellemezte: "Erős, hatalmas termetű, éber és bátor, sőt arcátlanul merész kutyák, melyek ugatása borzalmat keltő, harapása rettentő...

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: A kutyák csoportosítása | Hozzászólások: 0

Mentő kutyák

2012.08.27

 A bevetéseken gyakran olyan körülmények között kell dolgozni, amik előre nem tervezhetőek. Különösen a romon dolgozó kutyák munkája az, ami tréning-körülmények között egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen imitálható. Képzeljük el, hogy egy egyszerű házomlás esetén is azt várjuk el egy kutyától, hogy az ott dolgozó mentőalakulatok által keltett zajok, nem ritkán 40-50 fős mentősereg, ennél még nagyobb számú nézelődő, füst, por, nehézgépek és még rengeteg zavaró körülmény ellenére ugyanolyan intenzitással keressen és jelezzen, mint ahogyan azt a tréningek során megtanulta. ráadásul ennél sokkal nehezebb körülményeket támaszt egy földrengés, hiszen ilyen helyen még nagyobb a felfordulás, ráadásul a romok alatt levő olajszármazékok és egyéb vegyszerek, a 3. nap után a bomló élelmiszerek, és az egész kárhelyet átjáró hullaszag lényegesen nehezítik a tiszta szagfelvételt. A romokat bontó dózerek zaja, a jajveszékelők és a segíteni akarók hada mind-mind negatívan hatnak a keresőmunka eredményességére. Éppen ezért az itt említettek miatt a mentőkutyák kiválasztása rendkívüli szakértelmet és tapasztalatot igényel.

Mi, akik a közelmúlt legnagyobb földrengéseinél dolgoztunk kutyáinkkal, valóban tudjuk micsoda megterhelés a kutyaszámára az efféle feladat. Micsoda magas szintre kell képezni a kutyát ahhoz, hogy a nem ritkán egy hétnél is tovább tartó bevetéseken, a legszélsőségesebb körülmények között is megállja a helyét, de itt látszik igazán az is, hogy nem minden a kiképzésen múlik. A született adottságok fontossága ezeken a helyeken sokkal inkább lemérhető. Az ösztönökről, amelyekre a keresőmunkát felépítettük, a bátorságról, a határozottságról és a kiegyensúlyozottságról, az idegrendszer terhelhetőségéről ezeken a bevetéseken kapunk valódi képet.

Az érzékeny lelkű, a zajérzékeny, a gyengén motiválható, nem terhelhető idegrendszerű, vagy agresszív kutyák mindenképpen alkalmatlanok erre a feladatra. De ezen kívül még nagyon sok olyan tulajdonság létezik, amelynek fontossága cseppet sem elhanyagolható. Hogy csak néhányat említsek a sok közül: pl. a gyenge étvágy. Amelyik kutyaotthon is válogat, az egy 5-10 napos bevetésen biztosan elveszíti a kondícióját, hiszen az idegen körülmények, a stressz a kimerültség tovább növelik az étvágytalanságot. De nem alkalmazhatók mentőkutyaként azok az egyedek sem, amelyek bármilyen egészségtani problémával küszködnek, pl. csípőízületi, v. könyökízületi dysplasia, fülgyulladás hajlam, bőrbetegségek, szervi bajok stb. Megjegyezném, hogy a kutyavezető, aki egészségtelen kutyáját ilyen célra alkalmazza, állatvédelmi szempontból is eléggé kifogásolható módon jár el. Le kell tehát szögeznünk: mentőkutyakiképzésbe csakis azok a kutyák foghatók, amelyek erős, terhelhető idegrendszerrel rendelkeznek, zsákmányösztönük kimagasló, zajreakcióik pozitívak, bátrak, jóindulatúak, jó étvágyúak és teljesen egészségesek. Ezek azok az alaptulajdonságok, amelyek hiányában nincs értelme kiképzési munkát fektetni egy kutyába, hiszen a tényleges feladatra, a mentésre nem lesz alkalmas, bármennyit is dolgozunk vele, és bármilyen jó eredményeket is ér el a kiképzés során. Talán kegyetlennek tűnik ez a fajta szelekció, de gondoljunk csak bele, hogy kiképzésüket követően ezeknek a kutyáknak a jelzései alapján kell a mentőcsoportnak eldönteni, hogy van élet a romok alatt vagy sem, ezért a tévedés nem engedhető meg munkájuk során. A jó mentőkutyakiképző egyik legfőbb ismérve tehát, hogy jól tudja megválasztani azt a kutyát, amelybe két éves kiképzői munkát szeretne fektetni, és amellyel nyolc-kilenc évig akar megbízhatóan együtt dolgozni. Az egyedkiválasztást tovább nehezíti, hogy döntésünket az esetek legnagyobb részében a kiválasztandó egyed kölyökkorában kell meghozni, hiszen a felnőttkori kutyavásárlásnak nem csak az anyagi korlátok mondanak ellent, hanem az is, hogy a célirányosan felnevelt kölykök nagyobb eséllyel indíthatók a kiképzésben. Ez a következő részek témája lesz.

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: A kutyák csoportosítása | Hozzászólások: 0

Szánhúzó kutyák

2012.08.27

 A szánhúzó kutyák a havas vidékeken, a sarkvidék területén élő néptörzsek nélkülözhetetlen segítőtársai. E kutyák nélkül az itt élő emberek nem lettek volna képesek megbirkózni az  embertelen környezet viszontagságaival. A szánhúzó kutyáknak ki kellett bírniuk a rendkivül hideg klímát, a fizikai megterheléseket, sokszor az éhezést. Létkérdés volt számukra, hogy zord és végtelenül sivár környezetben is kiválóan tudjanak tájékozodni. Az eszkimók és egyes észak-amerikai indián törzsek kitenyésztették saját szánhúzó kutyáikat.

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: A kutyák csoportosítása | Hozzászólások: 0

Őrző-védő kutyák

2012.08.27

Az őrző védő kutyák elsődleges feladata, hogy mindenkor és mindenkivel szemben megvédje a gazdát, a gazda házát, vagyonát. A kutya veleszületett képessége, hogy  falkáját és a falkavezért a támadásokkal szemben, akár élete árán is, megvédje. A kutyában szunnyadó védekezőösztön kétéves koráig bontakozik ki, ugyanis ennyi időre van szüksége ahhoz, hogy a falka tulajdonát maggáénak érezhesse. Az őrző-védő kutyától megköveteljük 

vezetőjének védelmét, a menekülő személy parancsra történő elfogását, annak őrzését, kísérését. Követelmény az idegen személy relytekhelyének felkutatása, visszatartása és jelzése.

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: A kutyák csoportosítása | Hozzászólások: 0
 

 


Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Június / 2017 >>


Statisztika

Most: 1
Összes: 38928
30 nap: 824
24 óra: 11